A következő bejegyzés Dalton Obermier, PhD Sikeres kocatelep című tanulmánya alapján készült, ami megjelent a JYGA Technologies vállalat holnapján, az alábbi linken:
A modern kocatelepeken a siker alapjait jóval azelőtt meg kell teremteni, hogy a kocák első almát elválasztják, sőt, vitathatatlanul még azelőtt is, hogy a kocák bekerülnek a tenyészállományba. A kocák fejlődési szakaszában alkalmazott táplálkozási stratégia döntő szerepet játszik az állatok élettartamának, termékenységének és reprodukciós hatékonyságának meghatározásában. A kocák pontos és megfelelő etetése már nem csupán ajánlás, hanem a fenntartható, magas teljesítményű sertéstenyésztés elengedhetetlen feltétele.
Ez a cikk a célzott kocasüldő-takarmányozási program bevezetésével kapcsolatos lehetőségeket és gyakorlati szempontokat vizsgálja, kiemelve, hogy a korai takarmányozási döntések hogyan eredményezhetnek hosszú távú gazdasági, reprodukciós és jóléti előnyöket. Azt is megvizsgálja, hogy a technológiai fejlődés hogyan teszi lehetővé a termelők számára, hogy hatékonyabban és eredményesebben kezeljék ezt a kérdést.
Ha a jelenben prioritást adunk a kocasüldők megfelelő takarmányozásának, akkor holnapra egészségesebb, termelékenyebb és jövedelmezőbb állományt alapozunk meg.
Hagyományos kocasüldő-nevelés: egyenletes takarmányozás, egyenetlen eredmények
A süldőnevelés az anyakocák életének egyik legmeghatározóbb szakasza, és a táplálkozás központi szerepet játszik hosszú távú termelékenységük alakulásában.
Takarmányozási célok a süldőnevelésben
A kocákat a tenyészállományba való bekerülés előtt általában süldőnevelőkbe teszik, és életkoruknak megfelelő csoportokban etetik és tartják őket. A süldőnevelőbe kerülés életkora a termelési rendszertől függően változik. Egyes gazdaságok pótlást vásárolnak, mások belső szaporításra támaszkodnak, míg egyesek egy erre a célra kijelölt belső szaporító telephelyről kapják a kocákat. A rendszertől függetlenül ebben az időszakban jellemzően korlátozott a fiatal kocák egyenkénti megfigyelése és az adatgyűjtés.
A hagyományos etetési gyakorlatok korlátai
Ennek eredményeként az etetési programok csoportok között egységesek, és az egyéni igények helyett az átlagos tápanyagigényre összpontosítanak. Technológiai és logisztikai korlátok miatt a kocák a süldőnevelőben ad libitum táplálkozhatnak. Az esetleges kiigazításokat általában a korábbi átlagok, a rendszeres súlyellenőrzések és a vizuális értékelések alapján végzik.
A süldőnevelés elsődleges célja, hogy felkészítse a kocákat a tenyészállományba való sikeres belépésre. Ez magában foglalja a genetikai vonal függvényében körülbelül 136 kg-os súly elérését, valamint a nemi érettséget, amelyet ideális esetben legalább egy megfigyelt ivarzási ciklus jelöl a megtermékenyítés előtt. Sajnos precíziós eszközök nélkül a kondíció, a növekedési ütem, az egészségi állapot vagy a reproduktív alkalmasság eltérései gyakran észrevétlenek maradnak. Ez következetlenségekhez vezethet a kocák között az állományba való belépéskor, és növeli a korai selejtezés vagy a termékenységi kudarcok kockázatát.
A kocák egyedi etetésének sokoldalúsága jelentős előnyt jelentene a termelők számára, különösen azok számára, akik új kocatelepek indításával vagy betegség miatti állománybezárások kezelésével szembesülnek. Ilyen helyzetekben a kocák növekedésének szabályozási képessége kritikus fontosságú ahhoz, hogy a kocák felkészültségét az állomány igényeihez és a tenyésztési ütemtervhez igazítsák. Az egyedi szabályozást lehetővé tevő etetési rendszer segítségével a termelők az előre nem látható zavarok ellenére is fenntarthatják az egységességet és teljesíthetik a termelési célokat.
Mit mondanak az adatok?
A célsúly egy adott életkorban történő elérését könnyebb mondani, mint megtenni, mert a gyorsított takarmányfelvétel és növekedési ütem jellemző a modern genetikai vonalakban, amint azt Faccin és társai (2022) is kiemelik. A fejlődési szakaszban alkalmazott hagyományos ad libitum etetés hozzájárulhat az alapvető egységességi problémákhoz (Farmer, 2018). De Koning és társai (2013) szerint az osteochondrosis kockázata 20%-kal nő minden 100 g-os átlagos napi súlygyarapodás után 10 hetes kor után, amikor a kocákat ad libitum etetik.
A takarmányfelvétel korlátozásának kockázatai
A süldők növekedési ütemének lassítására alkalmazott egyik stratégia a takarmány lizin-energia arányának csökkentése. Kutatások kimutatták, hogy ez a megközelítés javíthatja a csontváz minőségét (Quinn et al., 2015) és növelheti azoknak a kocáknak az arányát, amelyek az első ivarzáskor elérik az optimális testtömeget. Ugyanakkor késleltetheti a nemi érettség fejlődését is (Lents et al., 2020). Egy másik módszer a rostok ad libitum étrendbe való beépítése, bár a hatékonysághoz magas beltartalomra van szükség, és valószínűsíthető a kompenzáló takarmányfelvétel (Helm et al., 2021). Kimutatták, hogy a takarmányfelvétel 20–25%-os korlátozása a fejlődés során szintén lassítja a növekedést, de korábbi tanulmányok negatív hatásokat jeleztek a pubertáskori emlőfejlődésre (Farmer et al., 2004).
Gregory (2021) legújabb kutatása szerint a 90. naptól a tenyésztésig tartó maximum 20%-os takarmánykorlátozás nem befolyásolja a tejtermelést, valószínűleg azért, mert a modern genetikai vonalak karcsúbbak, jobban hasznosítják a tápanyagokat és nagyobb takarmányfelvételi potenciállal rendelkeznek. Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy bár az emlőfejlődés és a pubertás időzítése veszélybe kerülhet, ha a kocákat korlátozzuk, az ad libitum etetés nem mindig szükséges, és növelheti a kocasüldők túlsúlyának kockázatát az első fedezéskor, ami nagyobb felnőttkori testsúlyhoz (az élettartam alatti takarmányköltségek növekedéséhez) és későbbi életkorban sántasághoz vezethet.
Hogyan segíthet a technológia?
Automatizált etetés és RFID azonosítás
„A magas minőségű, produktív állomány eléréséhez elengedhetetlen a legnagyobb reprodukciós potenciállal rendelkező kocák kiválasztására, a rendszerhez szükséges kocák számának biztosítására, valamint a megfelelő tartásra és táplálkozásra összpontosító fejlesztési programok végrehajtása” – Jamil Faccin, KSU.
A precíziós állattenyésztési technológia fejlődése új lehetőségeket nyitott a termelők számára a kocák táplálkozásának hatékony kezelésére a süldőnevelékor. Az olyan eszközök, mint az RFID-azonosítással ellátott automatizált etetőrendszerek, valós idejű adatgyűjtést tesznek lehetővé, támogatva az egyedi etetési stratégiákat, amelyek korábban csoportos tartási környezetben elérhetetlenek voltak. Ezekkel a rendszerekkel a termelők figyelemmel kísérhetik az egyes kocák takarmányfelvételét, nyomon követhetik a növekedési ütemet és értékelhetik az általános jólétet, lehetővé téve a takarmányösszetétel és az etetési rend pontos kiigazítását. Ezenkívül a takarmánykeverő (blending) funkcióval rendelkező automatikus etetők a tápanyagokat szegmentált fázisok helyett folyamatos, lineáris skálán tudják biztosítani. Ezzel a szintű kontrollal az „átlagot kiadadgoló etetés” a múlté válhat. A süldőnevelőn belüli emelt szintű ellenőrzés biztosítja, hogy minden állat a megfelelő időben kapja meg a megfelelő tápanyagokat, javítva az állomány egységességét és minimalizálva a túletetés vagy alultáplálás kockázatát.
Egyedi takarmányozás
Akár kereskedelmi termelő, genetikai beszállító vagy kutató, az automatizált etetőkkel integrált szoftverek hatékony elemzéseket nyújtanak az állatok viselkedéséről, a takarmányozási hatékonyságról és a tápanyagfelvételről. Ez az adatközpontú megközelítés lehetővé teszi a sertéstermelőknek és az őket támogató takarmányozási szakértőknek, hogy a takarmányozási programokat a tényleges egyéni kocák teljesítménye alapján optimalizálják, ahelyett, hogy a csoportok vagy az istállók átlagára támaszkodnának. Ennek eredményeként jelentősen javulhat a kocák tenyésztésre való alkalmassága, az állományba való belépés konzisztenciája és a hosszú távú termelékenység.
Proaktív koca menedzsment
A technológia süldőnevelőbe építésével a termelők átállhatnak a reaktív kocamenedzsmentről a proaktívra, biztosítva, hogy a következő generációs kocák jobban felkészülten lépjenek be az állományba, hogy megfeleljenek a modern termelési rendszerek követelményeinek. A precíziós kocaetetés több, mint modern kényelem; stratégiai befektetés az állomány hosszú távú sikerébe. A technológia kihasználásával és sokoldalúságának elfogadásával leküzdheti a süldőnevelésen belüli etetési stratégiák hagyományos korlátait, és erősebb alapot teremthet a jövő számára.
Hivatkozások:
Faccin JEG, Tokach MD, Goodband RD, DeRouchey JM, Woodworth JC, Gebhardt JT. Gilt development to improve offspring performance and survivability. J. Anim. Sci. 2022 Jun 1;100(6):128. doi: 10.1093/jas/skac128.
Farmer, C. 2018. Nutritional impact on mammary development in pigs: a review. J. Anim. Sci. 96:3748–3756. doi: 10.1093/jas/sky243
Farmer, C., Petitclerc D., Sorensen M. T., Vignola M., and Dourmad J. Y. 2004. Impacts of dietary protein level and feed restriction during prepuberty on mammogenesis in gilts. J. Anim. Sci. 82:2343–2351. doi: 10.2527/2004.8282343x
Gregory, N. 2021. The effect of moderate energy and protein restriction during gilt development on body composition and subsequent lactation performance [MSc thesis]. Guelph, ON (Canada): Animal Bioscience Department, University of Guelph; 83 pp.
Helm, E. T., Patience J. F., Romoser M. R., Johnson C. D., Ross J. W., and Gabler N. K. 2021. Evaluation of increased fiber, decreased amino acids, or decreased electrolyte balance as dietary approaches to slow finishing pig growth rates. J. Anim. Sci. 99:skab164. doi: 10.1093/jas/skab164
de Koning, D. B., van Grevenhof E. M., Laurenssen B. F. A., van Weeren P. R., Hazeleger W., and Kemp B. 2013. The influence of dietary restriction before and after 10 weeks of age on osteochondrosis in growing gilts. J. Anim. Sci. 91:5167–5176. doi: 10.2527/jas.2013-6591
Lents, C. A., Supakorn C., DeDecker A. E., Phillips C. E., Boyd R. D., Vallet J. L., Rohrer G. A., Foxcroft G. R., Flowers W. L., Trottier N. L., et al. 2020. Dietary lysine-to-energy ratios for managing growth and pubertal development in replacement gilts. Appl. Anim. Sci. 36:701–714. doi: 10.15232/aas.2020-02016
Quinn, A. J., Green L. E., Lawlor P. G., and Boyle L. A. 2015. The effect of feeding a diet formulated for developing gilts between 70kg and ~140kg on lameness indicators and carcass traits. Livest. Sci. 174:87–95. doi: 10.1016/j.livsci.2014.12.016
Sorensen, M. T., Sejrsen K., and Purup S. 2002. Mammary gland development in gilts. Livest. Prod. Sci. 75:143–148. doi: 10.1016/S0301-6226(01)00310-4
